Megtekintés és szerkesztés

Az F3 megnyitja a megjelenítőt, az F4 a rendszer szerkesztőjét.

Amit olvas

A szöveg, a Markdown, a HTML, a CSV-táblázatok, a képek, a PDF-ek, az Office-dokumentumok, a videó és a hang – a többit pedig hexadecimálisan. A nyilak a következő fájlra lépnek a bezárása nélkül: ez a különbség egy fájl megnézése és egy mappa bejárása között.

A saját megjelenítés nem böngészőmotor: olvassa a címsorokat, a listákat, a táblázatokat, a hivatkozásokat; nem ismer CSS-t, szkriptet, képet. Az olyan oldalhoz, amely ezektől függ, a „böngésző” gomb a rendszerére bízza – az már telepítve van, és az igazat mondja. Az Office-dokumentum ugyanígy a saját programjába kerül, ha az telepítve van.

A JSON és az XML újraformázódik, ha a fájl teljes egészében be van olvasva: soronként egy címke vagy érték, szintenként négy szóköz. Egy web.config vagy egy API-válasz gyakran egyetlen sorban van, amelyet az ujjunkkal követtünk. Ami nem elemezhető – az olvasási ablak által megcsonkított fájl, egy .json, amely nem az – úgy marad, ahogy van: jobb a forrás, mint a semmi. A fájlt magát sosem írja át: ez csak megjelenítési formázás.

Keresés benne

A megjelenítő mezője a megjelenített fájlban keres, megszámolja a találatokat, és lépked közöttük. PDF-ben a kinyert szövegben keres.

Egy fájl, amely a szemünk előtt változik

A megjelenített szövegfájl magától újraolvasódik. Az Meneaufile kétmásodpercenként megnézi: ha változott, újraolvassa, anélkül hogy az olvasási pozíció mozdulna. A fájl ALJÁRA téve viszont követi, ami érkezik – egy naplót nézünk, amint folyik.

A korlátok

A megjelenítő hatvannégy mebibájtot olvas be egyben; azon túl a fájl egy ablakát mutatja, és két határ vezet az elejére és a végére.

Az Meneaufile kézikönyve, magyarul.