A helyi menü

Egyetlen menü, bárhová kattintunk: egy soron, az útvonalsávon, a [..] soron, a lista üres részén. Két menü, amely hasonlít egymásra, de nem azonos, olvasásra kényszerít, hogy tudjuk, melyik előtt állunk; ez megjegyezhető.

Három „Másolás”, és ami megkülönbözteti őket

A szó három mozdulatot szolgál, amelyek nem ugyanoda küldenek. A menü ezért a célt egy „›” után fűzi hozzá, ahelyett hogy a feliratokat hosszabbítaná:

A cél nézet minden máshová író műveletnél látszik — Másolás, Áthelyezés, Tömörítés, Biztonsági mentés, Szinkronizálás: két nézetnél „› 2. panel”, háromnál vagy négynél „› Panelek”, mert a kérdés a művelet pillanatában jön, és egy nézet előre megnevezése olyat jelentene be, ami még nem tudható.

A „Kivágás” (Ctrl+X) a másolás mellett áll, a „Beillesztés” (Ctrl+V) pedig csak akkor jelenik meg, ha a vágólapon fájlok vannak – egy parancs, amely csak azt tudja válaszolni, hogy „A vágólap egyetlen fájlt sem tartalmaz”, arra tanít, hogy ne kattintsunk rá.

Egy vonal választja el a kettőt: fölötte maguk a fájlok, bájtok, amelyeket egy mappába illesztünk vissza; alatta a szövegük, karakterek, amelyeket egy mondatba illesztünk vissza. A „›” megmondja, ki hová küld, a vonal pedig azt, hogy két különböző dologról van szó.

A beillesztés a kijelölt mappát tölti fel, anélkül hogy belépnénk: jobb kattintás egy mappán, „Beillesztés”, és bent van. Fájlon nincs mit feltölteni – a megjelenített mappa kapja, mint a Ctrl+V.

Ami nem szerepel benne

Ami nem érvényes: egy adatbázissor nem tömöríthető, egy folyamat nem nevezhető át. A hiányzó menüpont ugyanazt mondja, mint egy elutasítás, csak korábban.

A színek

Olvasnivaló felirat nélkül a szín teszi lehetővé, hogy elsőre célba találjunk.

A változatok

• A Ctrl+jobb kattintás a Windows menüjét nyitja meg, az Intézőét, a miénk kikerülésével.
• A lenyomva tartott Shift megjeleníti a technikai menüpontokat – „Futtatás rendszergazdaként” –, mint az Intézőben.

Az Meneaufile kézikönyve, magyarul.